Meglepetés(ek) nektek szeretettel szombat estére

Kedves Mindenki!

Sziasztok!

Meglepetéssel készültem nektek ma estére, írtam egy történetet, és itt az első része. (A címe: Vágyak illúziójában) Remélem tetszeni fog nektek.

A mai délután egy része a kertészkedés jegyében telt, a bent lévő virágok kikerültek a kertünkbe, illetőleg a teraszra, és azokat rendezgettük. :) Készítettem pár képet a virágainkról, így pár képet csatolok a mai bejegyzéshez, jó olvasást, és kellemes kikapcsolódást, továbbá jó bulizást! :)

Szóval, először a story:

Victoria èppen a vàrosban sètàlt egy szèp szemű fiùval, a sokadik randin, amiòta John szò nèlkül elhagyta 3 ève.

Szàmtalanszor èrezte màr a közelsèget, nem csak a fizikait, hanem sokkal inkàbb a lelkit.. megint arra a pontra jutott a dolog, hogy tùl közel került hozzà valaki. Közelebb, mint ahogy ő akarta volna; "egy bizonyos hatàrt senki sem lèphet àt a szìvemben." - gondolta, miközben pròbàlt ùgy tenni, mintha innà a sràc szavait. Àm a lelke mèlyèn tudta, hogy benne sem lelhet megèrtő tàrsra.. vagy tèved.. de màr mindegy. 

- Tèged nem zavar, hogy szòkimondò vagyok? - kèrdezte George-tòl, az aktuàlis randialanytòl. 
- Nem, ezt is szeretem benned. 
Aztàn jött az a bizonyos kìnos csend. Kezdett ellaposodni a beszèlgetès, ideje menni, gondolta, aztàn ìgy szòlt:
- Figyelj George, rendkìvül izgalmas volt ez a randi, de most mennem kell. 
- Na, de hovà, hètvège van? - èrdeklődött feszülten George. 
- "Talàlj ki valami hazugsàgot, gyorsan, olyat, ami kegyes ès fàjdalommentes."

Holnap jövök a történet folytatásával, és egy másik meglepetéssel. :) 

Íme, a képek:

Üdv.:

Éva